Ui: Szombaton megyek próba napozni egy szállodába! :D Tessék nekem szurkolni!
2013. március 21., csütörtök
2013. március 17., vasárnap
Problémák...
.... melyeket MEG KELL oldanom.
Történt ma, hogy megterveztem a jövő hétre való betevőmet. Ergó hogy mit szeretnék főzni, mi az ami a főzőtudományommal még reális is, és itteni viszonyokkal meg is oldható. Miután ezzel megvoltam, írtam hozzá egy listát, mi az amit vennem kéne minden héten. Kezdésnek úgy gondoltam elég ha egy hetet írok, minden héten ugyanaz lesz a menü... *Tudom hogy rá fogok unni és jönnek majd új kaják, de azt majd úgy variálom.* Nos hát igy jutottam ki oda, hogy kb, maximum 30 fontra jönne ki a heti menüm. Ami valljuk be, baromi sok, pláne hogy minél kevesebbet szeretnék költeni. Amin tudok spórolni az a műzli, a tea, a gyümölcs, a zöldség és a hús...... Főként a hús. Én a húst hússal evő tipus vagyok, szóval elég nehezembe fog esni ez a nélkülözés, de nincs más mód a dologra. Kicsit kevesebb húst kell raknom a kajákba, így tovább kitart a dolog. Ha minden jól megy és nagyon nagyon visszafogom magam, akár 20 fontra is letornázhatom az összeget, ami nagyon jó lenne.
Továbbá ki kéne mozdulnom. Oké, nem épp hétvégén mikor mindenki kimozdul és tele a város, és nem pont most mikor ideiglenesen le van zárva majdnem minden metró vonal és a buszok is korlátozva vannak, hanem mondjuk hétköznap. Nem lehetek háztartásbeli és nem ülhetek egész nap itthon a seggemen mikor itt a nagy kihívás előttem, egy új város, új környezettel. Szóval bátorságot kell gyűjtenem és kimozdulni.
Aztán munkakeresés. Még nincs kinyomtatva a cv-m de remélhetőleg hétfőn megoldódik ez a probléma is... Interneten már jelentkeztem jó pár helyre, majd elválik behívnak e valahova. De jó lenne minél hamarabb munkát találni. Egy hét múlva ilyenkor már szeretnék pár interjún túl lenni, méghozzá pár ajánlattal a zsebemben. Tudom, sokat akar a szarka, legyek reális. De na... a szükség nagy úr... a pénz meg kevés.
Aztán magánéleti szempontból jó lenne ha kezelni tudnám hogy kapcsolatban vagyok, ami még elég új, tekintve hogy minden máson jár és kattog az agyam... nem bírok lazítani, ezért nem alszom rendesen sem... Meditálnom kéne hogy kicsit lenyugodjak, megtaláljam a belső békém, és vele önmagamat is a kapcsolatban. Ez furán hangzik tudom. :D Ezért kéne megoldanom a gondot hogy ne legyen fura...
Valamit kezdenem kéne az időjárással is, két napja csak esik és be van borulva... És fúj a szél. De sajna hiába vagyok világmegváltó forradalmár vízöntő, ezen még én sem tudok segíteni. Nem vagy X-men. Sajna.
Dióhéjban ennyi... egyenlőre. :D
Történt ma, hogy megterveztem a jövő hétre való betevőmet. Ergó hogy mit szeretnék főzni, mi az ami a főzőtudományommal még reális is, és itteni viszonyokkal meg is oldható. Miután ezzel megvoltam, írtam hozzá egy listát, mi az amit vennem kéne minden héten. Kezdésnek úgy gondoltam elég ha egy hetet írok, minden héten ugyanaz lesz a menü... *Tudom hogy rá fogok unni és jönnek majd új kaják, de azt majd úgy variálom.* Nos hát igy jutottam ki oda, hogy kb, maximum 30 fontra jönne ki a heti menüm. Ami valljuk be, baromi sok, pláne hogy minél kevesebbet szeretnék költeni. Amin tudok spórolni az a műzli, a tea, a gyümölcs, a zöldség és a hús...... Főként a hús. Én a húst hússal evő tipus vagyok, szóval elég nehezembe fog esni ez a nélkülözés, de nincs más mód a dologra. Kicsit kevesebb húst kell raknom a kajákba, így tovább kitart a dolog. Ha minden jól megy és nagyon nagyon visszafogom magam, akár 20 fontra is letornázhatom az összeget, ami nagyon jó lenne.
Továbbá ki kéne mozdulnom. Oké, nem épp hétvégén mikor mindenki kimozdul és tele a város, és nem pont most mikor ideiglenesen le van zárva majdnem minden metró vonal és a buszok is korlátozva vannak, hanem mondjuk hétköznap. Nem lehetek háztartásbeli és nem ülhetek egész nap itthon a seggemen mikor itt a nagy kihívás előttem, egy új város, új környezettel. Szóval bátorságot kell gyűjtenem és kimozdulni.
Aztán munkakeresés. Még nincs kinyomtatva a cv-m de remélhetőleg hétfőn megoldódik ez a probléma is... Interneten már jelentkeztem jó pár helyre, majd elválik behívnak e valahova. De jó lenne minél hamarabb munkát találni. Egy hét múlva ilyenkor már szeretnék pár interjún túl lenni, méghozzá pár ajánlattal a zsebemben. Tudom, sokat akar a szarka, legyek reális. De na... a szükség nagy úr... a pénz meg kevés.
Aztán magánéleti szempontból jó lenne ha kezelni tudnám hogy kapcsolatban vagyok, ami még elég új, tekintve hogy minden máson jár és kattog az agyam... nem bírok lazítani, ezért nem alszom rendesen sem... Meditálnom kéne hogy kicsit lenyugodjak, megtaláljam a belső békém, és vele önmagamat is a kapcsolatban. Ez furán hangzik tudom. :D Ezért kéne megoldanom a gondot hogy ne legyen fura...
Valamit kezdenem kéne az időjárással is, két napja csak esik és be van borulva... És fúj a szél. De sajna hiába vagyok világmegváltó forradalmár vízöntő, ezen még én sem tudok segíteni. Nem vagy X-men. Sajna.
Dióhéjban ennyi... egyenlőre. :D
2013. március 14., csütörtök
Ready, steady, NOOOOOO!!!
Nos hát megtörtént a búcsúpartim is múlt hét vasárnap. Zsoltival úgy szerveztük az életünket, hogy csütörtöktől vasárnap estig együtt voltunk. Szombaton átruccantunk Szaniékhoz macskázni meg elköszönni, vasárnap családozás volt, utána meg a búcsúztatóm.
Érzelmileg eléggé labilis voltam, mikor valaki ment el kimentem vele beszélgetni picit, meg persze bőgni. A szemem másnap elég durván nézett ki, de akkor már kb egy hete a sírás ment mindenhol. A nap bármelyik szakában. Zsoltitól elég kemény volt elbúcsúzni, egyszerűen egyikünk sem akart elindulni... De persze mindenkitől borzasztóan nehéz volt az elválás.
Hétfőn gizda voltam, becsomagoltam, Szani átjött trécselni, majd este elmentem még moziba, utána meg Zakiék jöttek át kicsit. A bőröndöm 30 kiló lett, a kézipoggyászom meg 8... És persze a fülesem otthon maradt....totál elfelejtettem, szóval most egy egy fontos boltban vett szarral "élek"... T_T
A nagy sírás rívás kedden jött a családdal, elég durva volt hogy a lakás különböző pontjain sírtunk. Aztán elindultunk a repülőtérre. Becsekkoltam, minden rendben ment azt leszámítva hogy horror volt kiszedni a táska aljából a laptopot majd visszapakolni úgy, hogy nincs rajtam se öv, se cipő, se pulcsi és csak jönnek és jönnek a cuccok mögöttem meg várnak az emberek..... Azt hiszem ha legközelebb megyek haza valami jó csomagoló technikát kell választanom...
A géphez egy shuffle busz vitt ki minket, ugye a fapados gépek jellemzője hogy a reptéren is más helyen kell felszállni rájuk... Igazából örülhetek hogy volt busz. :D Nyomorogtunk rajta elég durván. A repülőn nem volt helyfoglalás, mindenki oda ült ahova akart. Rájöttem hogy legközelebb utolsónak kell felszállni a buszra, mert akkor elsőnek szállok le, és elsőnek foglalhatok magamnak helyet. :D És akkor talán ablak mellett ülök és tudok aludni is. :D Muhahaha. :D Fapados járathoz méltóan semmit nem adtak a gépen, mindenért fizetni kellett nem kis összegeket. Szomjan haltam, nem vettem semmit mert spur vagyok. Legközelebb bent a duty shopban veszek valami piát.
A landolás elég rázós volt, minden egyed felhőnél beremegett a gép. Ezt leszámítva nyugodt és kényelmetlen utam volt. Lutonon hála Fófinak megtaláltam a Green Line busztársaság "üzletét", megkérdeztem hogy jutok el Hammersmithbe. Hál istennek csak egyszer kellett átszállni, szóval nem volt gond ezzel sem. A reptérről a városba 10 font volt bejutni,szóval nem olcsó. A metrónál vettem Oyster kártyát, ezzel kedvezményesen lehet utazni, csak odaérintem a kapuhoz és ha van rajta elég pénz mehetek is. A sima jegy drágább a papír miatt. Bár maga a kártya 5 fontba került. Raktam még rá 20-at, az elég lesz egy ideig. Bár fogalmam sincs mennyibe kerül a metró jegy, mert változik az ára napszaktól és zónától függően.
Az állomáson találkoztam Rebekával és kis gyaloglás után meg is érkeztünk a kecóba. A 30 kilós bőröndöt kicsit nehéz volt felhozni a keskeny lépcsőn, de megoldottuk. Ma pakoltam ki, mert egy hónapig tudok itt lakni. Regina, aki Rebeka lakótársa most elment egy hónapra így én leszek itt helyette addig. Pont jól jött ki a dolog.
Tegnap vettem kispárnát, SIM kártyát amivel bár voltak gondok egész jól működik, vettem ki pénzt a lakbérre, vásároltunk és mászkáltunk. Eddig, bár nem sok ideje vagyok itt, nem rossz. Azt kell mondjam hogy London olyan mint egy bazi nagy szálloda. Igazi multikulti. Jobbra balra mindenféle embert lehet látni. A házak tipikus angol házak, tényleg olyan mint a Bridget Jones naplójában. A buszokról a Harry Potter jut eszembe mindig. :D
Képek majd lesznek, de még nem jutottam el odáig hogy kimerészkedjek egyedül a nagy géppel. Holnap talizom elvben Fófival, akkor szerintem elviszem majd és fotózgatok, meg Rebeka is mondta hogy majd menjünk kattintgatni. hétvégén lehet hogy kimerészkedem kicsit, a cv-ket ki kell majd nyomtatni és elkezdeni szétszórni. Úgy döntöttem a szálloda irányvonalat célzom be elsődlegesen, aztán persze majd meglátjuk mi lesz. Ha nem az jön össze se dől össze a világ, a lényeg hogy legyen fizum minél előbb.
Kb ennyi meg egy bambi, megyek enni meg inni, jah és megszárítom a hajamat is. :D
Érzelmileg eléggé labilis voltam, mikor valaki ment el kimentem vele beszélgetni picit, meg persze bőgni. A szemem másnap elég durván nézett ki, de akkor már kb egy hete a sírás ment mindenhol. A nap bármelyik szakában. Zsoltitól elég kemény volt elbúcsúzni, egyszerűen egyikünk sem akart elindulni... De persze mindenkitől borzasztóan nehéz volt az elválás.
Hétfőn gizda voltam, becsomagoltam, Szani átjött trécselni, majd este elmentem még moziba, utána meg Zakiék jöttek át kicsit. A bőröndöm 30 kiló lett, a kézipoggyászom meg 8... És persze a fülesem otthon maradt....totál elfelejtettem, szóval most egy egy fontos boltban vett szarral "élek"... T_T
A nagy sírás rívás kedden jött a családdal, elég durva volt hogy a lakás különböző pontjain sírtunk. Aztán elindultunk a repülőtérre. Becsekkoltam, minden rendben ment azt leszámítva hogy horror volt kiszedni a táska aljából a laptopot majd visszapakolni úgy, hogy nincs rajtam se öv, se cipő, se pulcsi és csak jönnek és jönnek a cuccok mögöttem meg várnak az emberek..... Azt hiszem ha legközelebb megyek haza valami jó csomagoló technikát kell választanom...
A géphez egy shuffle busz vitt ki minket, ugye a fapados gépek jellemzője hogy a reptéren is más helyen kell felszállni rájuk... Igazából örülhetek hogy volt busz. :D Nyomorogtunk rajta elég durván. A repülőn nem volt helyfoglalás, mindenki oda ült ahova akart. Rájöttem hogy legközelebb utolsónak kell felszállni a buszra, mert akkor elsőnek szállok le, és elsőnek foglalhatok magamnak helyet. :D És akkor talán ablak mellett ülök és tudok aludni is. :D Muhahaha. :D Fapados járathoz méltóan semmit nem adtak a gépen, mindenért fizetni kellett nem kis összegeket. Szomjan haltam, nem vettem semmit mert spur vagyok. Legközelebb bent a duty shopban veszek valami piát.
A landolás elég rázós volt, minden egyed felhőnél beremegett a gép. Ezt leszámítva nyugodt és kényelmetlen utam volt. Lutonon hála Fófinak megtaláltam a Green Line busztársaság "üzletét", megkérdeztem hogy jutok el Hammersmithbe. Hál istennek csak egyszer kellett átszállni, szóval nem volt gond ezzel sem. A reptérről a városba 10 font volt bejutni,szóval nem olcsó. A metrónál vettem Oyster kártyát, ezzel kedvezményesen lehet utazni, csak odaérintem a kapuhoz és ha van rajta elég pénz mehetek is. A sima jegy drágább a papír miatt. Bár maga a kártya 5 fontba került. Raktam még rá 20-at, az elég lesz egy ideig. Bár fogalmam sincs mennyibe kerül a metró jegy, mert változik az ára napszaktól és zónától függően.
Az állomáson találkoztam Rebekával és kis gyaloglás után meg is érkeztünk a kecóba. A 30 kilós bőröndöt kicsit nehéz volt felhozni a keskeny lépcsőn, de megoldottuk. Ma pakoltam ki, mert egy hónapig tudok itt lakni. Regina, aki Rebeka lakótársa most elment egy hónapra így én leszek itt helyette addig. Pont jól jött ki a dolog.
Tegnap vettem kispárnát, SIM kártyát amivel bár voltak gondok egész jól működik, vettem ki pénzt a lakbérre, vásároltunk és mászkáltunk. Eddig, bár nem sok ideje vagyok itt, nem rossz. Azt kell mondjam hogy London olyan mint egy bazi nagy szálloda. Igazi multikulti. Jobbra balra mindenféle embert lehet látni. A házak tipikus angol házak, tényleg olyan mint a Bridget Jones naplójában. A buszokról a Harry Potter jut eszembe mindig. :D
Képek majd lesznek, de még nem jutottam el odáig hogy kimerészkedjek egyedül a nagy géppel. Holnap talizom elvben Fófival, akkor szerintem elviszem majd és fotózgatok, meg Rebeka is mondta hogy majd menjünk kattintgatni. hétvégén lehet hogy kimerészkedem kicsit, a cv-ket ki kell majd nyomtatni és elkezdeni szétszórni. Úgy döntöttem a szálloda irányvonalat célzom be elsődlegesen, aztán persze majd meglátjuk mi lesz. Ha nem az jön össze se dől össze a világ, a lényeg hogy legyen fizum minél előbb.
Kb ennyi meg egy bambi, megyek enni meg inni, jah és megszárítom a hajamat is. :D
2013. március 4., hétfő
Szervezési szösszenetek
Nos.. az igazat megvallva, már elég régóta terveztem írni, méghozzá arról hogy is állok momentán az emigrálásommal, és az azt körülölelő problémakörökről.
De lusta voltam belekezdeni.
Kezdeném azzal, hogy elintéztem az útlevelet, mert ha kint valami bénaságom folytán elhagynám a személyimet, legyen legalább egy másik okmány amivel igazolom hogy nem egy szökött fegyenc vagyok Romániából... Vagy Szerbiából. Az ügyintéző hölgy felettébb kedves volt, de csak addig amíg véletlenül vitába nem keveredtünk az ügyben, mikor is szeretném átvenni az új útlevelem,tekintve hogy júliusig jó volt még a régi. Miután kiderült, hogy számomra, igencsak egy oldalú utazásomból kifolyólag, a Július mint olyan nem igazán praktikus időpont, a nő pulyka módra felszívta magát, feje igencsak lilás és vöröses árnyalatot vett fel, majd egy hatalmas levegővételt követően szó szerint verbálisan nekem esett, miszerint emigrálásom minden mozzanatát be kell jelentenem mindenhova. Az OEP-nek a TAJ miatt, a NAV-nak a bevallás miatt, a Népszámláló Minisztériumnak *vagy minek* a népességcsökkenés miatt, illetve a kerületi jegyzőnek a lakcímkártyám miatt. Persze semmit sem ingyen, kivéve az OEP részét mert azon már túl voltam, a NAV meg elektronikusan kapja a bevallásom, szóval ennyi. Miután néztem a nőre mint borjú az új kapura, és finoman megkérdeztem hogy már elnézést de a süllyedő hajót se lehet úgy elhagyni hogy ne zsigerelnék ki a szerencsétlent, csak rosszabb lett a helyzet. Miután elhangzott a "ha nem jelenti be szankcionálni fogják" mondat, félig röhögve adtam be a derekam hogy jó jó, persze persze majd elmegyek. Na meg a nagy lóf***t. Nincs nekem erre se időm, se felesleges pár tízezrem. Szankcionálják csak, a telefonomon kívül már csak a diákhitel van a nevemen, bármelyiket elvehetik tőlem,nem lesz nagy tragédia számomra.
Természetesen már az döbbenettel töltött el hogy 5 évre 7500 ft az útlevél kiállítása... Röhej, a külföldi EU kártyát 10 perc alatt ingyen megcsinálták, és 3 évig használható. Röhej.
A munkahelyem sem épp együttműködő az emigrálásommal kapcsolatban. Januárban felmondtam, teljesítettem a 30 napos felmondási időt, csak kis anyázással tanítottam be az utódomat az utolsó két napomon, mikoris az utolsó munkanapomon, munkaidőm lejártakor megkérdeztem a HR-est, hogy mégis mi újság a kiléptető papírjaimmal, ha már nagy kabátban sálban sapkában készül elhagyni a csatateret... Idegbeteg, nekem eső hangnemben közölte a drága hogy majd ír egy mailt ha bejöhetek értük, egy napja adta le őket de hát az is törvénytelen volt stb..... Nem szerettem volna balhésan és idegrohamosan elválni, így nem közöltem hogy 1, ezzel ők munkahelyi szerződést szegtek ugyanis bele van írva hogy az ő részükről az utolsó napomon ki kell adni az összes papíromat 2, mivel ezt a törvény szabályozza ugyanígy, így a törvényt is megszegték ezzel a húzással. Csütörtökön bemegyek, és ha nem adják oda akkor jön a "most jelentsem fel a céget vagy önként, dalolva,saját költségre, ajánlva elkülditek postán sürgősségivel 12-ig?" szöveg. De nem értem, miért kell így elválni. A koleganőim megsirattak, én is őket, kaptam egy cipős doboznyi ajándékot, mind személyes. Így is lehet csinálni. Csak a felső vezetés képtelen emberséges lenni. Röhej.
Voltam a magyar bankomnál is, megkérdezni a master card rendszert. Az is le van tudva.
Voltam közvetítő céges interjún, ahol mindkét interjúztató igent mondott, kaptam kontakt számot hogy ha megvan minden részlet hívjam fel és visznek a szállásra meg a munkába. Majd értesitenek, ez volt 8 napja. Röhej.
A magánéletem meg romokban, nem telik el úgy nap hogy ne lábadna könnybe a szemem, ne gondolnék arra amit és akiket itt hagyok, fáj az egész szituáció, hogy önhibámon kívül a rendszer kényszerít arra hogy elmenjek és itt hagyjak mindent és mindenkit. Fáj hogy egyedül megyek, fáj ahogy mások megsiratnak, ugyanakkor kicsit, de tényleg csak egy kicsit, várom is a dolgot, mert nagyon új lesz. De tudom hogy ezt kb 2 hétig fogom élvezni, nekem az a limit, akkor jön elő a macskanyúzhatnék, a barátok hiánya, illetve egyéb 18+-os igények egy bizonyos emberrel, akinek a hiányát tuti két hétnél korábban fogom elkezdeni érezni.
Nincs megkönnyítve a szitum, mindenki mondja hogy kár hogy megyek és ne menjek, stb. Zsoltival is csak bonyolódik a viszonyunk, semmivel sem lett egyszerűbb így hogy tuti megyek. Pedig azt gondolná az ember hogy lélekben elkezdtünk elszakadni, de nem, ennek pont a totál ellenkezője történt, kb egy hónappal ezelőtt. És azóta is tart, és egyre mélyül és bonyolódik. Kölcsönösen mindkettőnk részéről. Se ő, sem én nem tudunk elszakadni, pedig muszáj lesz. Csak bosszantó hogy mindent ami jó, itt kell hagynom, azzal együtt ami rossz. Valahogy a kettő nekem nincs egy vonalban. De gondolom ez mással is így volt, nem csak én szenvedtem ennyire, hanem mindenki aki nem remeteként élt itthon.
Nagyjából már mindent megvettem ami kellhet kint, és amire nem kint szeretnék időt, energiát és pénzt áldozni az idegrohamok közepette. Persze jó pár dolog van amire majd csak kint kerül sor. De ez így van jól. Szállásom Rebinek köszönhetően ha kell, egy hónapra van, bár vannak papírügyek amíg hátráltatják a dolgot. A lényeg hogy nem a híd alatt fogok egyedül szenvedni.
Így állok most. És holnaphoz egy hétre ilyenkor már 3 perce elindult a repülőm.
De lusta voltam belekezdeni.
Kezdeném azzal, hogy elintéztem az útlevelet, mert ha kint valami bénaságom folytán elhagynám a személyimet, legyen legalább egy másik okmány amivel igazolom hogy nem egy szökött fegyenc vagyok Romániából... Vagy Szerbiából. Az ügyintéző hölgy felettébb kedves volt, de csak addig amíg véletlenül vitába nem keveredtünk az ügyben, mikor is szeretném átvenni az új útlevelem,tekintve hogy júliusig jó volt még a régi. Miután kiderült, hogy számomra, igencsak egy oldalú utazásomból kifolyólag, a Július mint olyan nem igazán praktikus időpont, a nő pulyka módra felszívta magát, feje igencsak lilás és vöröses árnyalatot vett fel, majd egy hatalmas levegővételt követően szó szerint verbálisan nekem esett, miszerint emigrálásom minden mozzanatát be kell jelentenem mindenhova. Az OEP-nek a TAJ miatt, a NAV-nak a bevallás miatt, a Népszámláló Minisztériumnak *vagy minek* a népességcsökkenés miatt, illetve a kerületi jegyzőnek a lakcímkártyám miatt. Persze semmit sem ingyen, kivéve az OEP részét mert azon már túl voltam, a NAV meg elektronikusan kapja a bevallásom, szóval ennyi. Miután néztem a nőre mint borjú az új kapura, és finoman megkérdeztem hogy már elnézést de a süllyedő hajót se lehet úgy elhagyni hogy ne zsigerelnék ki a szerencsétlent, csak rosszabb lett a helyzet. Miután elhangzott a "ha nem jelenti be szankcionálni fogják" mondat, félig röhögve adtam be a derekam hogy jó jó, persze persze majd elmegyek. Na meg a nagy lóf***t. Nincs nekem erre se időm, se felesleges pár tízezrem. Szankcionálják csak, a telefonomon kívül már csak a diákhitel van a nevemen, bármelyiket elvehetik tőlem,nem lesz nagy tragédia számomra.
Természetesen már az döbbenettel töltött el hogy 5 évre 7500 ft az útlevél kiállítása... Röhej, a külföldi EU kártyát 10 perc alatt ingyen megcsinálták, és 3 évig használható. Röhej.
A munkahelyem sem épp együttműködő az emigrálásommal kapcsolatban. Januárban felmondtam, teljesítettem a 30 napos felmondási időt, csak kis anyázással tanítottam be az utódomat az utolsó két napomon, mikoris az utolsó munkanapomon, munkaidőm lejártakor megkérdeztem a HR-est, hogy mégis mi újság a kiléptető papírjaimmal, ha már nagy kabátban sálban sapkában készül elhagyni a csatateret... Idegbeteg, nekem eső hangnemben közölte a drága hogy majd ír egy mailt ha bejöhetek értük, egy napja adta le őket de hát az is törvénytelen volt stb..... Nem szerettem volna balhésan és idegrohamosan elválni, így nem közöltem hogy 1, ezzel ők munkahelyi szerződést szegtek ugyanis bele van írva hogy az ő részükről az utolsó napomon ki kell adni az összes papíromat 2, mivel ezt a törvény szabályozza ugyanígy, így a törvényt is megszegték ezzel a húzással. Csütörtökön bemegyek, és ha nem adják oda akkor jön a "most jelentsem fel a céget vagy önként, dalolva,saját költségre, ajánlva elkülditek postán sürgősségivel 12-ig?" szöveg. De nem értem, miért kell így elválni. A koleganőim megsirattak, én is őket, kaptam egy cipős doboznyi ajándékot, mind személyes. Így is lehet csinálni. Csak a felső vezetés képtelen emberséges lenni. Röhej.
Voltam a magyar bankomnál is, megkérdezni a master card rendszert. Az is le van tudva.
Voltam közvetítő céges interjún, ahol mindkét interjúztató igent mondott, kaptam kontakt számot hogy ha megvan minden részlet hívjam fel és visznek a szállásra meg a munkába. Majd értesitenek, ez volt 8 napja. Röhej.
A magánéletem meg romokban, nem telik el úgy nap hogy ne lábadna könnybe a szemem, ne gondolnék arra amit és akiket itt hagyok, fáj az egész szituáció, hogy önhibámon kívül a rendszer kényszerít arra hogy elmenjek és itt hagyjak mindent és mindenkit. Fáj hogy egyedül megyek, fáj ahogy mások megsiratnak, ugyanakkor kicsit, de tényleg csak egy kicsit, várom is a dolgot, mert nagyon új lesz. De tudom hogy ezt kb 2 hétig fogom élvezni, nekem az a limit, akkor jön elő a macskanyúzhatnék, a barátok hiánya, illetve egyéb 18+-os igények egy bizonyos emberrel, akinek a hiányát tuti két hétnél korábban fogom elkezdeni érezni.
Nincs megkönnyítve a szitum, mindenki mondja hogy kár hogy megyek és ne menjek, stb. Zsoltival is csak bonyolódik a viszonyunk, semmivel sem lett egyszerűbb így hogy tuti megyek. Pedig azt gondolná az ember hogy lélekben elkezdtünk elszakadni, de nem, ennek pont a totál ellenkezője történt, kb egy hónappal ezelőtt. És azóta is tart, és egyre mélyül és bonyolódik. Kölcsönösen mindkettőnk részéről. Se ő, sem én nem tudunk elszakadni, pedig muszáj lesz. Csak bosszantó hogy mindent ami jó, itt kell hagynom, azzal együtt ami rossz. Valahogy a kettő nekem nincs egy vonalban. De gondolom ez mással is így volt, nem csak én szenvedtem ennyire, hanem mindenki aki nem remeteként élt itthon.
Nagyjából már mindent megvettem ami kellhet kint, és amire nem kint szeretnék időt, energiát és pénzt áldozni az idegrohamok közepette. Persze jó pár dolog van amire majd csak kint kerül sor. De ez így van jól. Szállásom Rebinek köszönhetően ha kell, egy hónapra van, bár vannak papírügyek amíg hátráltatják a dolgot. A lényeg hogy nem a híd alatt fogok egyedül szenvedni.
Így állok most. És holnaphoz egy hétre ilyenkor már 3 perce elindult a repülőm.
2013. február 5., kedd
"Boldog, boldog...
... születésnapot, kívánom hogy legyen még, sok ilyen szép napod!"
Valahogy így szól a nóta. Nos, tény és való hogy szülinapom van. És bár az is tény hogy csak egyszer van ilyen egy évben, mégsem ezért írok.
Beteg lettem. Olyan rég írtam betegségről, hogy épp itt az ideje.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy elkaptam az influenzát. Jelentem, kb 10 év után! Sőt, több mint 10 éve nem voltam lázas. Tényleg. Utoljára az rémlik hogy 37.2 volt a hőm gimi környékén... Előtte meg mikor általános iskolás voltam, annak is inkább az eleje felé voltam keményen lázas.
Nah de kezdem az elején. Szerda és csütörtök környékén éreztem hogy valami nem kóser a szervezetemmel... Elkezdtem köhögni, meg kicsit náthássá vált a hangom, fáradtabb voltam a kelleténél és a fejem is fájt. Elkezdtem emelt adagban szedni a c-vitamint, azaz napi 3 db 500 mg-os tablettát plusz gyümölcsöt, plusz neocitránt... Hát nem segitett. Hétvégén, azaz szombaton Zsoltinál már 37.5 volt a hőm, de nem tulajdonitottam neki tul nagy jelentöséget, mondván majd lemegy. Estére le is ment, nem volt ezzel semmi gond. A dolog érdekessége hogy ömlött rólam a viz és effektive ugy éreztem magam mintha egy kellemetlen nyári 40 fokos napon lennék... a bört is le akartam tépni magamrol olyan melegem volt. Ekkorra már a köhögésem rosszabbodott, a náthám meg nem jött elö...
Vasárnap (is) dolgoztam, ott már nagyon rosszul voltam, mindenem fájt belül, kimondottan a derekam és a lábaim, és csak a csontok, ömlött rolam a viz, dekoncentrált voltam, egyszóval a halálomon voltam. Hazaérve kiderült hogy 38 fokos lázzal dolgozgattam szépen... Nap végére lázcsillapitoval sikeresen felment a dolog 38.3-ra, ekkor már a fülem is bedugult... Érdekes volt megfigyelni mit érzek ha lázas vagyok...
Másnap délelött még höemelkedésem volt, estére már az sem, mérséklödött a köhögés, viszont elöjött a nátha........... ami azóta is TOMBOL! A hőhullámok még mindig megvannak, hol tök normális minden, hol meg letépnék mindent magamrol és bőr nélkül rohannék ki a -1-be.............. Élmény ez az állapot de tényleg...
A kukám megtelt a zsepikkel, a szervezetembe viszont nem gyözöm a c-vitamint tunkolni.... Holnap még itthon vagyok, de csütin már ismét melo. De legalább nem lázasan. A hab a tortán hogy emellé még zárlatolok is, de legalább terhes nem vagyok. :D :D :D :D
Valahogy így szól a nóta. Nos, tény és való hogy szülinapom van. És bár az is tény hogy csak egyszer van ilyen egy évben, mégsem ezért írok.
Beteg lettem. Olyan rég írtam betegségről, hogy épp itt az ideje.
Szóval nagyon úgy néz ki, hogy elkaptam az influenzát. Jelentem, kb 10 év után! Sőt, több mint 10 éve nem voltam lázas. Tényleg. Utoljára az rémlik hogy 37.2 volt a hőm gimi környékén... Előtte meg mikor általános iskolás voltam, annak is inkább az eleje felé voltam keményen lázas.
Nah de kezdem az elején. Szerda és csütörtök környékén éreztem hogy valami nem kóser a szervezetemmel... Elkezdtem köhögni, meg kicsit náthássá vált a hangom, fáradtabb voltam a kelleténél és a fejem is fájt. Elkezdtem emelt adagban szedni a c-vitamint, azaz napi 3 db 500 mg-os tablettát plusz gyümölcsöt, plusz neocitránt... Hát nem segitett. Hétvégén, azaz szombaton Zsoltinál már 37.5 volt a hőm, de nem tulajdonitottam neki tul nagy jelentöséget, mondván majd lemegy. Estére le is ment, nem volt ezzel semmi gond. A dolog érdekessége hogy ömlött rólam a viz és effektive ugy éreztem magam mintha egy kellemetlen nyári 40 fokos napon lennék... a bört is le akartam tépni magamrol olyan melegem volt. Ekkorra már a köhögésem rosszabbodott, a náthám meg nem jött elö...
Vasárnap (is) dolgoztam, ott már nagyon rosszul voltam, mindenem fájt belül, kimondottan a derekam és a lábaim, és csak a csontok, ömlött rolam a viz, dekoncentrált voltam, egyszóval a halálomon voltam. Hazaérve kiderült hogy 38 fokos lázzal dolgozgattam szépen... Nap végére lázcsillapitoval sikeresen felment a dolog 38.3-ra, ekkor már a fülem is bedugult... Érdekes volt megfigyelni mit érzek ha lázas vagyok...
Másnap délelött még höemelkedésem volt, estére már az sem, mérséklödött a köhögés, viszont elöjött a nátha........... ami azóta is TOMBOL! A hőhullámok még mindig megvannak, hol tök normális minden, hol meg letépnék mindent magamrol és bőr nélkül rohannék ki a -1-be.............. Élmény ez az állapot de tényleg...
A kukám megtelt a zsepikkel, a szervezetembe viszont nem gyözöm a c-vitamint tunkolni.... Holnap még itthon vagyok, de csütin már ismét melo. De legalább nem lázasan. A hab a tortán hogy emellé még zárlatolok is, de legalább terhes nem vagyok. :D :D :D :D
2013. január 29., kedd
True feelings
Nos hát a hétvégém úgy esett, hogy megesett egy fotózás. Aki ismer, emlékezhet, hogy volt egy időszak az életemben, mikor emo-s embereket, főleg srácokat kerestem fotózásra, de érdeklődés hiányában, nomeg beszariságomnak köszönhetően, elmaradt a dolog.
Pár évvel később, azaz mostanság, megismertem Zsolti haverját, Danit. Mindennek mondanám csak emonak nem, de a piercing meg a sapka már egy nagy pozitívum volt vele kapcsolatban. Feljött egy régi ötlet, szépen érlelődött bennem a gondolat, majd úgy döntöttem, hogy egye fene üsse kő, megkérdem Danit, benne lenne e egy fotózásban...
Szerintem leesett a székről a döbbenettől mikor elolvasta a mailt, de hát ez van. Beleegyezett, és a nagy eseményre vasárnap este került sor, Zsoltiék fürdőjében... Szép kis környezet mi? :D
Danit is sajnáltam meg magamat is. Öt azért mert irtó zavarban volt, gondolom nem sok embertől kap felkérést, igy aztán elég nehézkes volt az egész, de megoldottuk. Magamat pedig azért mert már vagy fél éve a kezemben nem tartottam a gépet, így elég ciki volt ott bénázni jobbra balra... De megoldottam. :D
Miután megcsináltuk a képeket és hazaértem másnap, elszállt minden ihletem. Van ez igy, meglátom a kész képet és dászvidányá ihlet meg kedv... Így aztán pihentettem a dolgot. A PS varázsát Zsolti hozta vissza nekem, ugyanis róla is készült kettő, azaz kettő darab kép... az egyik normális a másik vicces... nos a viccessel játszadoztam itt ott, a végén rátettem az AVP plakátra, Alien és Predator közé. :D :D :D Van humorérzékem tudom. XD Szóval visszajött az életkedvem és vele az ihlet is, így nekiálltam a Dani-emo-tükör projektnek. A fenti kép ennek a végeredménye.
Ősszességében meg vagyok vele elégedve, tudom hogy az egész PS- de miért ne élhetne az ember a különbözö technikákkal ha adva vannak? Eredetileg sem szerettem volna valami full steril képet *meg nehezen is lehetett volna megoldani XD*, szóval hozta az elvárásaimat a dolog. Kellőképpen sötét és feelinges. :D
És hát mondanom sem kell, legalább egyszer tuti hogy mindannyian éreztük magunkat igy... a külvilág felé mosolyogtunk belül viszont orditottunk.
2013. január 23., szerda
Határok
Gondolkoztatok már azon, hol van a határ erkölcs illetve erkölcstelenség között?
Én néha napján *mikor valami komolyság kerül az életembe, mert olyan is kell néha* elgondolkozom, vajon mi az ami normális esetben még belefér az erkölcsösség határába.
Zsoltival nem alkotunk egy párt. Ez tény. Le van tisztázva, semmi jónak nem vagyunk az elrontói, elvagyunk mint a befőtt. Ha bárkinek jön valami komoly akkor tovább lép. *mint általában egy kapcsolatban...* Le van tisztázva, meg van beszélve, probléma letudva.
Elvben.
De ha valakinek nem komoly jön? Példának okáért tegyük fel hogy valamelyik fél elmegy bulizni, felönt a garatra, másnap reggel meg pucéran kel fel valami szintén pucér vad idegen ellenkező nemű mellett? Na az minden, csak nem komoly. :D *főleg ha nem is emlékszik rá...* Elméletileg mivel kapcsolat nincs, nem kell elmondani. De mégis, én úgy tartom fairnek, ha megtörténne velem a dolog, elmondanám, tudja a másik hogy ki hányadán meg hogyan áll. És ugyanezt én is elvárom fordított helyzetben.
De ott a másik szitu, mikor megtetszik "a Ms/Mr elvagyok" haverja. Na, kapcsolat még mindig nincs, szóval simán lehetne egy két durrantás, randi, kapcsolat bármi. De ott van a "pasim/nöm barátjával/barátnőjével nem kezdünk mert az tabu" szlogen. És egyet is értek vele. Szerintem nem számít hogy van e járás vagy nincs, a beltenyészet egy társaságon belül, az ugyanúgy beltenyészet marad. Láttam párat, hallottam párról, pontosan tudom mik mennek olyankor a társaság kipróbált tagjai között... Érdemes ezért beleugrani a dologba?
Hogy tud valaki belenézni a társaság érintett tagjainak szemébe azok után? De most komolyan. Tudom hogy megvolt A és megvolt B, tudom hogy A és B jo barátok, szoval elmondják milyen volt velem, X-el. És jönnek a közös témák, miszerint "neked is úúúúúúúgy nyögött mint nekem?" Aztán persze X találkozik A-val és B-vel is, és akkor megy a nagy nézés... a tudattal hogy ott bizony mindenki tud mindent. Méretet, reakciót, teljesítményt, mindent! Megéri?
Sokat szoktam gondolkozni azon, vajon mi lenne ha jönne valaki. Bárhonnan, bármelyikünk oldaláról. Nem tudom a választ.
De jó elgondolkodni azon, hol is húzódik szerintem a határ. Szerintetek? Ki hogy látja ezt?
Ui: nem, nem volt egy éjszakás kalandom, és beltenyészeti taggá sem avanzsáltam még magam. :D De nem is tervezem. Legalábbis az utóbbit. :D
Én néha napján *mikor valami komolyság kerül az életembe, mert olyan is kell néha* elgondolkozom, vajon mi az ami normális esetben még belefér az erkölcsösség határába.
Zsoltival nem alkotunk egy párt. Ez tény. Le van tisztázva, semmi jónak nem vagyunk az elrontói, elvagyunk mint a befőtt. Ha bárkinek jön valami komoly akkor tovább lép. *mint általában egy kapcsolatban...* Le van tisztázva, meg van beszélve, probléma letudva.
Elvben.
De ha valakinek nem komoly jön? Példának okáért tegyük fel hogy valamelyik fél elmegy bulizni, felönt a garatra, másnap reggel meg pucéran kel fel valami szintén pucér vad idegen ellenkező nemű mellett? Na az minden, csak nem komoly. :D *főleg ha nem is emlékszik rá...* Elméletileg mivel kapcsolat nincs, nem kell elmondani. De mégis, én úgy tartom fairnek, ha megtörténne velem a dolog, elmondanám, tudja a másik hogy ki hányadán meg hogyan áll. És ugyanezt én is elvárom fordított helyzetben.
De ott a másik szitu, mikor megtetszik "a Ms/Mr elvagyok" haverja. Na, kapcsolat még mindig nincs, szóval simán lehetne egy két durrantás, randi, kapcsolat bármi. De ott van a "pasim/nöm barátjával/barátnőjével nem kezdünk mert az tabu" szlogen. És egyet is értek vele. Szerintem nem számít hogy van e járás vagy nincs, a beltenyészet egy társaságon belül, az ugyanúgy beltenyészet marad. Láttam párat, hallottam párról, pontosan tudom mik mennek olyankor a társaság kipróbált tagjai között... Érdemes ezért beleugrani a dologba?
Hogy tud valaki belenézni a társaság érintett tagjainak szemébe azok után? De most komolyan. Tudom hogy megvolt A és megvolt B, tudom hogy A és B jo barátok, szoval elmondják milyen volt velem, X-el. És jönnek a közös témák, miszerint "neked is úúúúúúúgy nyögött mint nekem?" Aztán persze X találkozik A-val és B-vel is, és akkor megy a nagy nézés... a tudattal hogy ott bizony mindenki tud mindent. Méretet, reakciót, teljesítményt, mindent! Megéri?
Sokat szoktam gondolkozni azon, vajon mi lenne ha jönne valaki. Bárhonnan, bármelyikünk oldaláról. Nem tudom a választ.
De jó elgondolkodni azon, hol is húzódik szerintem a határ. Szerintetek? Ki hogy látja ezt?
Ui: nem, nem volt egy éjszakás kalandom, és beltenyészeti taggá sem avanzsáltam még magam. :D De nem is tervezem. Legalábbis az utóbbit. :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)