Szervezési szösszenetek

Nos.. az igazat megvallva, már elég régóta terveztem írni, méghozzá arról hogy is állok momentán az emigrálásommal, és az azt körülölelő problémakörökről.

De lusta voltam belekezdeni.

Kezdeném azzal, hogy elintéztem az útlevelet, mert ha kint valami bénaságom folytán elhagynám a személyimet, legyen legalább egy másik okmány amivel igazolom hogy nem egy szökött fegyenc vagyok Romániából... Vagy Szerbiából. Az ügyintéző hölgy felettébb kedves volt, de csak addig amíg véletlenül vitába nem keveredtünk az ügyben, mikor is szeretném átvenni az új útlevelem,tekintve hogy júliusig jó volt még a régi. Miután kiderült, hogy számomra, igencsak egy oldalú utazásomból kifolyólag, a Július mint olyan nem igazán praktikus időpont, a nő pulyka módra felszívta magát, feje igencsak lilás és vöröses árnyalatot vett fel, majd egy hatalmas levegővételt követően szó szerint verbálisan nekem esett, miszerint emigrálásom minden mozzanatát be kell jelentenem mindenhova. Az OEP-nek a TAJ miatt, a NAV-nak a bevallás miatt, a Népszámláló Minisztériumnak *vagy minek* a népességcsökkenés miatt, illetve a kerületi jegyzőnek a lakcímkártyám miatt. Persze semmit sem ingyen, kivéve az OEP részét mert azon már túl voltam, a NAV meg elektronikusan kapja a bevallásom, szóval ennyi. Miután néztem a nőre mint borjú az új kapura, és finoman megkérdeztem hogy már elnézést de a süllyedő hajót se lehet úgy elhagyni hogy ne zsigerelnék ki a szerencsétlent, csak rosszabb lett a helyzet. Miután elhangzott a "ha nem jelenti be szankcionálni fogják" mondat, félig röhögve adtam be a derekam hogy jó jó, persze persze majd elmegyek. Na meg a nagy lóf***t. Nincs nekem erre se időm, se felesleges pár tízezrem. Szankcionálják csak, a telefonomon kívül már csak a diákhitel van a nevemen, bármelyiket elvehetik tőlem,nem lesz nagy tragédia számomra.

Természetesen már az döbbenettel töltött el hogy 5 évre 7500 ft az útlevél kiállítása... Röhej, a külföldi EU kártyát 10 perc alatt ingyen megcsinálták, és 3 évig használható. Röhej.

A munkahelyem sem épp együttműködő az emigrálásommal kapcsolatban. Januárban felmondtam, teljesítettem a 30 napos felmondási időt, csak kis anyázással tanítottam be az utódomat az utolsó két napomon, mikoris az utolsó munkanapomon, munkaidőm lejártakor megkérdeztem a HR-est, hogy mégis mi újság a kiléptető papírjaimmal, ha már nagy kabátban sálban sapkában készül elhagyni a csatateret... Idegbeteg, nekem eső hangnemben közölte a drága hogy majd ír egy mailt ha bejöhetek értük, egy napja adta le őket de hát az is törvénytelen volt stb..... Nem szerettem volna balhésan és idegrohamosan elválni, így nem közöltem hogy 1, ezzel ők munkahelyi szerződést szegtek ugyanis bele van írva hogy az ő részükről az utolsó napomon ki kell adni az összes papíromat 2, mivel ezt a törvény szabályozza ugyanígy, így a törvényt is megszegték ezzel a húzással. Csütörtökön bemegyek, és ha nem adják oda akkor jön a "most jelentsem fel a céget vagy önként, dalolva,saját költségre, ajánlva elkülditek postán sürgősségivel 12-ig?" szöveg. De nem értem, miért kell így elválni. A koleganőim megsirattak, én is őket, kaptam egy cipős doboznyi ajándékot, mind személyes. Így is lehet csinálni. Csak a felső vezetés képtelen emberséges lenni. Röhej.

Voltam a magyar bankomnál is, megkérdezni a master card rendszert. Az is le van tudva.

Voltam közvetítő céges interjún, ahol mindkét interjúztató igent mondott, kaptam kontakt számot hogy ha megvan minden részlet hívjam fel és visznek a szállásra meg a munkába. Majd értesitenek, ez volt 8 napja. Röhej.

A magánéletem meg romokban, nem telik el úgy nap hogy ne lábadna könnybe a szemem, ne gondolnék arra amit és akiket itt hagyok, fáj az egész szituáció, hogy önhibámon kívül a rendszer kényszerít arra hogy elmenjek és itt hagyjak mindent és mindenkit. Fáj hogy egyedül megyek, fáj ahogy mások megsiratnak, ugyanakkor kicsit, de tényleg csak egy kicsit, várom is a dolgot, mert nagyon új lesz. De tudom hogy ezt kb 2 hétig fogom élvezni, nekem az a limit, akkor jön elő a macskanyúzhatnék, a barátok hiánya, illetve egyéb 18+-os igények egy bizonyos emberrel, akinek a hiányát tuti két hétnél korábban fogom elkezdeni érezni.

Nincs megkönnyítve a szitum, mindenki mondja hogy kár hogy megyek és ne menjek, stb. Zsoltival is csak bonyolódik a viszonyunk, semmivel sem lett egyszerűbb így hogy tuti megyek. Pedig azt gondolná az ember hogy lélekben elkezdtünk elszakadni, de nem, ennek pont a totál ellenkezője történt, kb egy hónappal ezelőtt. És azóta is tart, és egyre mélyül és bonyolódik. Kölcsönösen mindkettőnk részéről. Se ő, sem én nem tudunk elszakadni, pedig muszáj lesz. Csak bosszantó hogy mindent ami jó, itt kell hagynom, azzal együtt ami rossz. Valahogy a kettő nekem nincs egy vonalban. De gondolom ez mással is így volt, nem csak én szenvedtem ennyire, hanem mindenki aki nem remeteként élt itthon.

Nagyjából már mindent megvettem ami kellhet kint, és amire nem kint szeretnék időt, energiát és pénzt áldozni az idegrohamok közepette. Persze jó pár dolog van amire majd csak kint kerül sor. De ez így van jól. Szállásom Rebinek köszönhetően ha kell, egy hónapra van, bár vannak papírügyek amíg hátráltatják a dolgot. A lényeg hogy nem a híd alatt fogok egyedül szenvedni.

Így állok most. És holnaphoz egy hétre ilyenkor már 3 perce elindult a repülőm.