True feelings

Nos hát a hétvégém úgy esett, hogy megesett egy fotózás. Aki ismer, emlékezhet, hogy volt egy időszak az életemben, mikor emo-s embereket, főleg srácokat kerestem fotózásra, de érdeklődés hiányában, nomeg beszariságomnak köszönhetően, elmaradt a dolog.

Pár évvel később, azaz mostanság, megismertem Zsolti haverját, Danit. Mindennek mondanám csak emonak nem, de a piercing meg a sapka már egy nagy pozitívum volt vele kapcsolatban. Feljött egy régi ötlet, szépen érlelődött bennem a gondolat, majd úgy döntöttem, hogy egye fene üsse kő, megkérdem Danit, benne lenne e egy fotózásban...

Szerintem leesett a székről a döbbenettől mikor elolvasta a mailt, de hát ez van. Beleegyezett, és a nagy eseményre vasárnap este került sor, Zsoltiék fürdőjében... Szép kis környezet mi? :D

Danit is sajnáltam meg magamat is. Öt azért mert irtó zavarban volt, gondolom nem sok embertől kap felkérést,  igy aztán elég nehézkes volt az egész, de megoldottuk. Magamat pedig azért mert már vagy fél éve a kezemben nem tartottam a gépet, így elég ciki volt ott bénázni jobbra balra... De megoldottam. :D

Miután megcsináltuk a képeket és hazaértem másnap, elszállt minden ihletem. Van ez igy, meglátom a kész képet és dászvidányá ihlet meg kedv... Így aztán pihentettem a dolgot. A PS varázsát Zsolti hozta vissza nekem, ugyanis róla is készült kettő, azaz kettő darab kép... az egyik normális a másik vicces... nos a viccessel játszadoztam itt ott, a végén rátettem az AVP plakátra, Alien és Predator közé. :D :D :D Van humorérzékem tudom. XD Szóval visszajött az életkedvem és vele az ihlet is, így nekiálltam a Dani-emo-tükör projektnek. A fenti kép ennek a végeredménye.

Ősszességében meg vagyok vele elégedve, tudom hogy az egész PS- de miért ne élhetne az ember a különbözö technikákkal ha adva vannak? Eredetileg sem szerettem volna valami full steril képet *meg nehezen is lehetett volna megoldani XD*, szóval hozta az elvárásaimat a dolog. Kellőképpen sötét és feelinges. :D

És hát mondanom sem kell, legalább egyszer tuti hogy mindannyian éreztük magunkat igy... a külvilág felé mosolyogtunk belül viszont orditottunk.