Fejlemények

Nos hát akkor jöjjön az aktuális, szokásosan jól megkésett beszámoló kicsiny életemről. :D

Voltam a sebészeten, ugyanis bekrepált a kisujjam. Nem röhögni! *na jó lehet de csak halkan. :D* Nem tudtam hova menjek vele, meg mit fognak csinálni, így berongyoltam munka után múlt héten a sebészetre. A doki kedvesen közölte hogy nem tud vele mit csinálni, menjek az ortopédiára. Kaptam időpontot, e héten szerdán délután 5-re. Még istenesen megúsztam az egy hetes várakozással a dolgot, bár azóta sínbe raktam az ujjam, alul egy törött köröm reszelővel, oldalt pedig a gyűrűs ujjammal. Szépen néz ki. Nem tudom behajlítani, és visszafele sem hajlik semennyire, sőt, már állandósult a fájdalom. Nem tudom mit csináltam vele, kb 3-4 hónapja kezdődött, azzal hogy nem tudtam kiroppantani mert fájt ha úgy hajlitottam be. Én ugye azért ropogtatok *amit nem hisznek el az emberek* mert ha nem teszem,feszül az izület,húzódik és fáj... valahogy a nyomás nem stimmel olyankor, de ha kiroppantom valahogy megszűnik a teher és jobb. A lábujjamtól az állkapcsomig mindennel ez a szitu...ha fáj a fejem, van hogy kiroppantom az állkapcsom és elmúlik... Szóval szerdán go to the doctor, törjék el, rakják helyre, nem érdekel,csak csináljanak valamit mert egy pulcsit nehezemre esik felvenni vele, a csapot nem tudom megnyitni és a villanyt se tudom lekapcsolni mert fáj a fél kézfejem olyankor...

Átvett  a szálloda alkalmazottnak. Be leszek jelentve, bár nem tudom hogyan meg mennyire, még elég képlékeny a dolog. A lényeg hogy új főnököm van ugyanazon a helyen. Régi új munkahely. :D Minden marad egyébként ugyan úgy mint eddig. Még a fizum sem emelkedik. :(

Emiatt, meg a sok vissza nem jelzett állásajánlat és a két éve tartó idézőjeles munkanélküliségem miatt úgy döntöttem, megérett a döntés arra, hogy itt hagyjam ezt a lepukkant, süllyedő porfészket. Sajnálom, megvan a véleményem *nem épp pozitiv* az országról ahova bele születtem...és nem az amit a hazámnak tartok. Mindegy, a lényeg hogy március első hetében 80% hogy tiplizek Londonba. Én, aki utálom az angol akcentust, az angliai időt, eleve az angolokat nem szeretem a szállodában sem, és körülbelül minden porcikám könyörög azért hogy nemhogy az országBA, még felette, érintve SE kerüljek vele kapcsolatba. Na, hát így megyek majd ki. :D Élmény lesz a javából, bár hogy őszinte legyek, ennél rosszabb nem lehet, max leugrom egy hídról ha nem kapok munkát 2 hónapon belül... Még van pár infó amit ki kell derítenem, de összességében, hála a lányoknak nem felkészületlenül megyek neki a nagy városnak... Tudom hogy borzalmasan nehéz lesz, utálni fogom az elején, de az lebeg a szemem előtt hogy muszáj megcsinálni, nekivágni, mert itthon nincs életem, se jelenem se jövőm... nincs ami idekössön. Minimum másfél évet kint KELL lennem, mert az már a cv-ben is tapasztalat, nomeg kb annyi kell hogy hazaérve egybe visszafizessem a borzalmas diákhitelem. Ha az megvan már előrébb vagyok az életben... De addig még rengeteg tonnányi víz lefolyik a Dunán. Meglátjuk mit tartogat az élet Evinek. *és Zsoltinak, meg jelen állás szerint jön velem... :D*

Zsoltival minden a régi, a hétvégén csináltunk muffint, szerintem tul édes lett, és a teteje kemény, a tésztája meg sürü,de mindenkinek ízlett. :D Voltunk kint a helyi búcsúban, nem sikerült rávennem a jóembert hogy dodzsemezzünk egyet...:P Pedig rommá törtem volna a kocsiját. :D :D :D :D

Voltam nődokinál, kiderült hogy sikeresen felszívodott a cisztám, amiröl utolag derült ki hogy másfélszer akkora volt mit a méhem. :,D Még jo hogy a doki ultrahang közben közölte hogy ha nem szivodott volna fel, müteni kellett volna. :D No komment. :D De tul vagyok rajta. :D

Dióhéjban mostanra ennyit, megyek fürdeni aztán aludni. :D *véletlenül....*