2012. január 13., péntek

Eva and Fredo

Nos hát rendhagyó hét volt ez a mostani... Volt egy olasz társaság a házban, pontosabban kettő... két család, 9-9 fővel plusz babákkal... A 18 fő közül 6 fiatal srác volt, olyan 23-28 közöttiek, tipikus olasz partiarcok.

Már az első nap kiszúrtam őket hogy jókedvűek, két külön társaság de igen csak hamar összehaverkodtak.

Második nap, az egyik srác bemutatkozott nekem mikor ment kifele, én is neki... Ő volt Fredo.
Harmadik nap az első vendégünk egy fiatal japán srác volt, olyan 20 körüli de hát náluk nem lehet megmondani ránézésre, Yuta is lassan 30 mégis 20nak néz ki.... Nah pár perccel később jöttek az olaszok 5-en, le se feküdtek, buliból jöttek reggelizni. Két külön asztalhoz ült le a japán és az olaszok... nem kellett sok a szociálisan igencsak aktív Fredonak, 5 perc után már mindenki egy asztalnál trécselt. A japán tanította az olaszokat azok meg japánul ordibáltak. :D

Majd elszabadult a pokol. :D Mivel ők voltak csak a reggeli hősei 7-kor, nekiálltak fotózkodni... Az olaszok sorba álltak, letolták a gatyájukat és a meztelen feneküket pacskolták, a japán gyerek meg ezt fényképezte. :D Mi meg sírva röhögtünk... Ilyenkor van az hogy próbálj meg nem feltűnően vihogni mert mi van ha megsértődik a vendég.... XD Hát nem sikerült... nekem a könnyem is kifolyt. A csoportképnél már engem kértek hogy segédkezzek, de persze nem úsztam meg ennyivel... Fredo odarohant hozzám utána hogy közös képet szeretne... oké mondom legyen gyereknap, üsse kő. Nem úsztam meg.... Egy másik olasz srác is ugyanezt eljátszotta velem...

Ezt követően Fredo lefeküdt az étterem ajtajába a földre (!) és úgy fényképezték háttérben a meleg tálakkal... Majd egy másik srác ráfeküdt Fredo oldalára, és úgy is készültek képek........ Én itt már a pultot csapkodtam a röhögéstől és már levegőt alig kaptam... :D

Mindezek után nagy hálálkodások közepette távoztak.

Másnap későn jöttek reggelizni, különösebb poénkodás nélkül kibirták azt a negyed órát az étteremben, ámbár Fredo mikor bement elordította magát a vendégeknek hogy Jó reggelt mindenkinek és jó étvágyat... :D Majd távozáskor megkérdezte ismét a nevem, mondtam hogy Eva, erre mondta hogy akkor ö meg Ádám lesz, és akkor Ádám meg Éva, és már dobálta nekem a sziveket és csókokat. :D

Ma ismét buliból jöttek, a recepción találkoztam velük... Hangos üvöltés közepette kívánt a kis drágám jó reggeltet, én meg vissza neki, majd egy gyors puszilkodás következett, amin igaz kicsit meglepődtem de nem zavart a dolog, tök természetesnek hatott hogy 4 nap "ismertség" után csókolgatom a vendégeket és viszont. :D Ezzel szemben a recepciós csak nézett hogy mit csinálok...... :D Majd jöttek fel reggelizni 6an... Fredo ma táncolt a zenére, mindent lefotóztak gyorsvágtában, semmi se maradjon ki ugyebár. :D Majd jött a búcsú ideje, mert ma utaztak.

Marcsival csak kezet fogtak, Diának Fredo adott puszit, engem viszont mind a 6 olasz csávó végigpuszilt, kézfogás, ketten meg is öleltek, hálálkodtak hogy milyen aranyosak vagyunk és tök jó volt itt.... :D Végszónak megjegyeztem Fredonak hogy a közös képeinket nem szeretném viszont látni facebbokon, de ha mégis legalább jelöljön be. :D röhögött egy sort, a nevemet nem kérdezte meg sajnos, szóval ezzel véget is ért egy bimbózó nemzetközi barátság. :D

Feldobták a hetem. Én is ilyen kis szociális mócsing szeretnék Törökországban lenni. :D Kb ennyi idő alatt szeretnék én is barátkozni, ha összeadom, összesen kb fél órát ha együtt töltöttem a srácokkal, ebből szerintem max 10 mondatot ha váltottunk.... :D Nem mondom hogy lassan haladtunk. :D De jó volt ez így. Az ilyen vendégek miatt szeretem ezt a szakmát. :)

2 megjegyzés:

Viki írta...

xDDDDDD na ezen a post-on jót röhögtem xDDDD KÖSZI XD meg az olaszoknak is xDDD megéri hotelben dolgozni xD márcsak ezért is xD hiába szar a munka néha xD

Madam Hotelier írta...

:D jaja ez az egész szitu kacagásra sarkall :D És egyetértek, szép szakma a hotelszakma. :)