2011. október 18., kedd

Murphy dögölj meg!

Ez lesz a könyvem címe, már ha egyszer megírom.

Volt már olyan hogy valamit nagyon hosszú ideig kívántatok, de tudtátok hogy reménytelen ezért inkább csak álmodoztatok róla?

Másfél éve volt egy kisebb törésem, aki régebb óta olvas tudja mire gondolok, aki nem az meg így járt. Akkor valahogy megállt némiképp az idő, és az elmúlt másfél év kb a kétségekről, a reményekről, a fájdalomról és a wtf érzésekről szólt... Elkönyveltem magamban hogy válaszokat soha nem fogok már kapni, elvégre mégis csak másfél év szó nélkül az pontosan másfél ÉV szó nélkül. Sok. Rengeteg. Reménytelenül.

Az utóbbi időben ismételten előjöttek a dolgok, hiába itt az ideje az őszi depis számadásnak. *minden évben van ilyenem ciklikusan ismétlődve. :D és nem, nem függ össze a havi vörös hadseregtől :D* Továbbra is a reménytelenül álmodozó párt tagja voltam, nem vártam semmit az élettől... Minek alapon.

Aztán tegnap egyszer csak este 9-kor felvillant a telefonom: sms jött. Ránéztem, ismeretlen szám. Elkezdtem olvasni, és a felénél már párás üveg szemekkel lestem a kijelzőt... A végén remegve törtem ki egy kiadós zokogásba. 10 percre rá sikerült megnyugodni, és röhögni hogy ilyen nincs, majd utána 5 percenként ránézni a telóra hogy ez tényleg megtörtént e? Majd életem legszörnyűbb éjszakája következett agyalásokkal, rágásokkal, szarozással. Mindent csináltam csak aludni nem aludtam. XD

Igen, másfél év után életem egy meghatározó személye előkerült a semmiből.

hogy mennyire reális? Annyira hogy még a mangákban és animékben sincs ilyen mert senki nem hinné el hogy lehetséges. Pedig de. Megeshet.

Most úgy esett, hogy velem esett meg. És nem mondom hogy "nem esett jól". :)

7 megjegyzés:

Barbara A. írta...

Asszem tudom miről van szó... és nagyon örülök, csak vigyázz nehogy kihasználjon ><;;

Azért érdekelne, mit válaszoltál... ;) szerintem ne szarozz, ilyen dolgok ritkán történnek (mint a filmekben) szal meg kell ragadni a lehetőséget! Bánni ráérsz később, meg aztán igy is bántad nemde? :)) HAJRÁ CSAJSZI!!

Madam Hotelier írta...

hát a válasz kb annyi volt hogy "megvolt az idei évem legnagyobb meglepije, ehhez képest a karácsony kutyafasza.ráérsz egy talira?"

nem kérdéses hogy látni akarom, és kell is, mert ha le kell zárnom csak igy fogom tudni. És azt bántam csak hogy nem voltam ribanc, ami most sem vagyok... de nem rajtam mulott hogy szörén szálán szo nélkül eltünt másfél évre... és ezt azért jo lenne tisztázni vele. :D Vesziteni valom nincs. :P

Barbara A. írta...

Go go Évi! :D
Aztán még kisülhet belőle valami khm... jó... is 8D

mako írta...

En is veled vagyok!!! Hajraaaa!!! :D Es csak kemenyen! <3

Madam Hotelier írta...

hát a helyzet ugy néz ki korántsem annyira egyszerü mint ahogy azt gondoltuk sokan....XD lehet hogy még mindig megvan a csaja, lehet hogy kölke is van, lehet hogy nincs, nemtom, fura dolgokrol magyarázott tegnap a telefonban, ráadásul szar volt a vétel és hadart is....XD Mindegy szombaton ha orditás hallotok csak én vagyok. :D :D :D

Azul írta...

Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de leírtad, úgyhogy talán nem küldesz el a búsba, ha én is hozzászólok - akinek tényleg semmi köze hozzá.
Nagyjából átlátom a dolgot (mázli, hogy kb. pont akkor kezdtem el olvasni a blogot, amikor ez volt) és én azért azt mondom, hogy nagyon vigyázz, mert ha egyszer így átvág valaki, akkor, hát nem a ,,vérében van" de ki tudja... Ha másfél év nem volt elég, hogy elfelejtsd, akkor biztos mélyek a dolgok, de ne menj fejjel a falnak! És tényleg bocs, hogy beleszóltam, drukkolok meg minden, csak kind of aggódom.

Madam Hotelier írta...

jaj nem baj hogy leirtad, azért irtam hogy meghallgassam a reakciokat. Eddig kb fele fele megoszlik a dolog, a két tábor között: az egyik éfl hajrá mindent bele go go, a másik meg vigyázz nehogy sérülj de azért go. :D

A lényeg ebben az hogy most jelenleg ugy érzem hogy már attol hogy keresett ujra elindult az életem, másfél év befagyás után, és akárhogy alakul (lezárva vagy sem) csak nyerhetek mert már most jobb a lelki világom mint vasárnap pl... Pedig még nem találkoztunk...az szombatig várat magára elvben. Akkor majd kiderül hogy hogyan és merre tovább. De tény hogy nem nagyon szeretnék faltörö kost játszani...aztán persze kitudja, lehet egyszer kéne eljátszanom és bejönne.... XD Majd kiderül. :) mindenesetre köszönöm a féltést. :) Igyekszem nem kiugrani majd egy metro elé a közeljövöben. :D