Eladó a barátság!

Lassan írnom kéne egy listát kik azok akiknek jobb "barátja" vagyok mint ők nekem, vagy kinek teszek szívességet viszonzatlanul.... De ne rohanjunk ennyire előre, hosszú volt a tegnapi napom.

A melóban egy tegnap utazó izraeli férjjel beszélgettem (meglepően jól tudott angolul). Minden egyes reggel megkérdezte tőlem kedvesen hogy hogy vagyok és mi újság. Tegnap ez sem maradt el, majd meghívott reggelire, hogy üljek le az asztalukhoz egy közös reggeli erejéig, mivel olyan kedves és aranyos voltam velük az ittlétük során. Annyira megtisztelő volt. Tudom hogy az izraeliek kedves emberek alapjáraton, meg vendégszeretőek, de most más országban voltak nem otthon... Szóval meghatódtam. Sajnos nem ülhettem le mivel dolgoztam, de így is sok sikert kívánt nekem a jövőre nézve a drága férj. :) Feldobta a napomat. Kezdek egyébként beilleszkedni, már majdnem mindenkivel jókat dumálok. :)

Munka után rögtön találkoztam Ádámmal, mentünk mászkálni a városba... Voltunk a KIKA-ban, a Westendben, a felvonulási téren... Párszor majdnem nagyon megáztunk, de csak majdnem. Gusztustalan idő volt/van/lesz, tegnap pl olyan volt hogy be volt borulva és esett, de fullasztóan fülledt meleg volt. Ma pedig hideg van és szél és eső.... Július... Hegyaljára remélem helyrejön a dolog. :D XD

Ádámmal délután elváltak útjaink, ugyanis tegnap volt a napja hogy a volt flamencos munkatársammal találkoztam. Dióhéjban a sztori: bejelöltem az exkolegákat faszbukon, mire írt Gizus a hidegkonyháról hogy szeretné elkérni a számom és megbeszélni egy találkát. Tökre megörültem neki, jóban voltunk anno, olyan jól esett hogy érdeklek még valakit onnan. Persze a válaszom után elkezdtem agyalni hogy mi van ha nem ő jön el hanem Gaga, de összességében örültem a gesztusnak... Na kis várakozás után meg is láttam Gizust a találkozó megbeszélt helyén a megbeszélt időpontban... Megnyugodtam, elmaradt a lelki sokk. Álmaimban.

Ahogy dumáltunk, nosztalgiáztunk, mondta hogy a férje majd hivni fogja és azt majd fel kell vennie... Mondtam oké nem gond...hívta is, elmondta Gizus merre vagyunk..gondoltam biztos jön a séf úr is a találkára mert vele is jókat röhögtem anno főleg mikor úgy köszönt hogy "jó reggelt és hajrá Kistarcsa!" :D Ehhez képest, kis idő elteltével, megjelent egy VAD IDEGEN FÓSZER RÓZSASZÍN INGBEN! Kérdezgetett hogy mit végeztem, nyelvtudás, hol dolgozom, mik a terveim, mint valami állásinterjún... Azt hittem a flamiba szeretnének visszacsábítani valami melóra mert lecseréltek pár embert ott.... És akkor jött a villámcsapás...... Kiderült, hogy az egész találka arra kellett, hogy beszervezzenek egy kötvényekbe befektetős, jutalékos fizetős munkára. Szóval effektíve én lettem volna az aki után megkapják a lóvét... Mondanom sem kell, ott helyben, a székben ülve egy világ omlott össze bennem. Eladták a "barátságomat". Szó nélkül kiraktak a piacra... Aki ismer az tudja hogy embertelenül türelmes vagyok, és ehhez adódik még egy embertelenül nagy kedvesség is, de csak azokkal szemben akiket szeretek... Ennek volt köszönhető hogy nem vertem ki a balhét a meki kellős közepén, hanem szépen, ál mosollyal végighallgattam........Hazaérve aztán olyan üzenetet rittyentettem össze Gizusnak hogy a füle kettéállt tőle szerintem.

Megvolt az idei év elvben első lelki sérülése, "örülök" hogy olyan világban élünk ahol már az ember a saját ismerőseiben,barátaiban sem bízhat mert ki tudja mikor adják el egy kis plusz pénz reményében. Innentől kezdve lehet megkérdezem majd a találkozók okát ha régi-elhanyagolt ismerősök hívnak kedvesen....... Szomorú ez a mai világ. Vagy inkább szánalmas...de talán kicsit mindkettő is.

Hazafele jövet tanúja voltam az orbitálisan nagy villámlásnak és dörgésnek Pesten. Tényleg durva volt....megállt egy pillanatra az élet az Örsön... Engem meg olyan rossz érzés fogott el hogy úgy szedtem a lábamat a hévhez hogy érjek már haza mint valami horrorfilmben a hősnő.... Még mindig nem szeretem a viharokat........