Élet határokkal..vagy anélkül?

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon hogy mennyire türelmes egy ember vagyok.
Sokan mondták már az évek során hogy én vagyok az igazi türelmes, toleráns ember, ami elvisel szinte bárkit/bármit mivel abnormálisan boldog vagyok... és hogy én nem utálok senkit, és engem sem utálnak...

A dologban az az érdekes hogy tényleg irtó türelmes vagyok, de ez az agyamra megy... És nem igaz hogy nem utálok senkit, elviselem. És "panaszkodom" a barátaimnak róla, ezáltal kibeszélem, otthon még átrágom, megemésztem,visszaköpöm,újrarágom,lenyelem,kiszarom. És ekkor jutok el arra a szintre hogy már le is szarom. És nem érdekelnek a gyökerek, mert van akivel/amivel nem lehet mit kezdeni. XD De ez nem jelenti azt hogy nem bosszankodom rajta és nem idegesít... Csak máshogy dolgozom fel a problémát, és máshogy élem meg.

Mi az a határ aminél már betelik a pohár? Én magam sem tudom nagyon... Anno D azt mondta, hogy irtó türelmes voltam a Yuta-s randin mikor 2 óra hosszát szenvedtünk egymással. Kriszta azt mondta, rohad türelmes voltam D-vel, miután 5 hónapig minden egyes tali előtt késett 40 percet... Türelmes vagyok a barátaimmal ennyi erővel mert meghallgatom a hisztijüket... Nem telik be a pohár, erre vannak a barátok. Ők is meghallgatnak ha arról van szó.

Egy valamikor viszont elborul az agyam és kiömlik a szar... Ha hülyére vesznek, keresztbe tesznek, vagy semmibe vesznek. Anno a Flamiban elég sok dolgot eltűrtem. Nem zavart különösképpen mikor a seggemre csaptak, mikor beszóltak valamit... De mikor olyan dologért csesztek le amit nem is én rontottam el kiborult a bili és leordítottam mindenkit. Anno Mikivel tök jóban voltam, kapott tőlem karácsonyi és szülinapi ajándékot még akkor is ha ő éppen elfelejtette hogy nekem egyáltalán van szülinapom. Aztán egy olyan 7 év után elegem lett. Jó tett helyébe jót várjunk nemde? Nekem 7 év kellet ahhoz hogy megértsem, vannak olyan emberek akiknek jobb barátja vagyok mint ők nekem. Ezzel nem is lenne baj, csak egy idő után elgondolkozik az ember hogy biztos hogy kell e neki egy ilyen kapcsolat... Ahol ő folyamatosan ad, és amit kap, hát az finoman szólva egy telibeszarás. Így aztán bevágtam a durcit és köszönöm szépen jó ez így nekem. A keresztbetevés ma jött el... Ugyanis a melóhelyen én világosan közöltem a főnökkel, a FŐ főnökkel hogy 5, azaz 5, egész pontosan 5 napot szeretnék dolgozni mert 1, olyan mint a főállás, 2. kell a lóvé. Megbeszéltem a váltótársammal is hogy ő két napot fog jönni, evidens ugye, egy hét 7 napból áll, ha én megyek 5-t ő megy 2-t.......Na a váltótársam hazaköltözik jun. 8-án, így azon a héten elvben 1 szabad napom lenne, de megbeszéltük hogy akkor majd szerdán vagy csütörtökön megy még igy nekem meglesz a 2 szabinapom. Ehhez képest mit irt ma? Hogy már beszélt a főnökkel, hogy ö jövő héten 3 napot megy. Én meg csak igy most dúlva fúlva lesek hogy hö? Nekem erről a főnök miért nem szólt? Egyáltalán miért nem hívott fel hogy jó e nekem? És a váltótársamnak mos feltett szándéka kibaszni velem? Értem én hogy neki is kell a pénz, DE LEFOSOM A SZTRATOSZFÉRÁBÓL! Mikor én irok neki hogy menjen be vasárnap helyettem (odaadom neki azt is így lóvéval kompenzálok neki) mert akkor én bulizni tudnék, mi a válasz? Ő vizsgázik HÉTFŐN! Ja kérem szépen hogy oda vissza már megint nem megy a dolog? Hogy már megint velem akarnak kibaszni? Hát köszi. Holnap azt hiszem lesz egy telefonbeszélgetésem a főnökkel, hogy tulajdonképpen melyik részét nem sikerült megértenie abból hogy én 5 napot vállalok egy héten? Nem lehet hogy bevállalok, hanem BIZTOS! És jó lenne ha engem is felhívna ilyenkor hogy legalább tudjak köpni egyet a telefonba reakció gyanánt.......

24 éves vagyok... És azt hiszem, kezd elfogyni a türelmem. Helyébe agresszió lép... Ami nem feltétlenül baj. Szerintem.