Fujjj avagy bye bye bölcsi 4.0

Nos.. jelentem felriadtam ma reggel! Azért nem keltem hanem riadtam, mert a macskám, (a fehér kis pukkancs hercegnő) a szájában egy kis rigóval tért vissza a szobámba... Szó se róla, kemény munka gyümölcse ez, legalább két hete kotlanak a macskák a fészkek környékén és várják a csodát.... Ami ma jött el...Ez a csoda nem más mint: a kis rigók kipróbálják hogy tudnak e repülni. És hát nem. De nem is fognak. Olyan ez mint mikor almaszezonban a kisgyerek várja hogy leessen az érett alma egyenesen a kezeibe...vagy a szájába... Nem kell mászni, szenvedni, leesni... Jön az az alma majd magától is csak ki kell várni. Tavaly módszeresen intézték el a macskák a fészket... Felbérelték a bernipásztor kutyánkat hogy szolidan bikából menjen neki a tujának amin a fészek volt... Erre a mozgásra persze az egész fészek huss leesett, a kis rigókra rácuppantak a macskák (a háromból kettőre), a fiókákat védelmező anyuka rigóra rácuppant a kutya...apuka rigó csak rikácsolt, erre mentem ki én... A túlélő kis rigó meg átrohant a szomszédba ahol várta a farkaskeverék és a vizsla kutya.... Szóval likvidálva lett a family. Idén ennyire nem módszeresen a macskák, csak várnak. Türelem rigó bébit terem. Hát az első kör meg is volt... A rikácsoló kis rigót jelentem megmentettem, de szerintem belső vérzésekben valahol megpusztult a kert valamelyik részén..vagy sokkot kapott és attól nyiffan ki... Szép napoknak nézek elébe... De a rigó család is. :D :D :D

Nos. Tegnap volt a napja hogy vérvételre mentem. Az előírás szerint a nehéz napok 3. napján kell menni... Hát meglepetésként ért a dolog hogy mentem... Na mindegy, a lényeg hogy felkúsztam az 5 emeletre a kórházba... Előttem kb 5-6 ember várt, mindenki terhes persze, mert mért ne. Mikor én sorra kerültem és leültem a székbe, mondtam a nővérkének hogy készüljön fl, lehet nem lesz egyszerű eset ez a vérvétel... Erre mögötte az adatrögzítő kiscsajszi elkezdett röhögni majd közölte: ezt úgy szeretem mikor a betegek így jönnek a végén meg nem történik semmi............ Én meg így néztem, és csak a reggeli kómaságomnak köszönheti hogy nem landolt a gégéjében a tű...De magmban gondoltam hogy kisanyám jobb ha figyelsz, mert nem először jöttem vérvételre, és eddigi pályafutásom alatt EGY azaz EGY nővérke tudta úgy levenni hogy pikk pakk. Az is a kardiológiai intézetben dolgozott vérvételesként,szóval napi 100-200 vért tuti levett, nem mellesleg a nénike volt vagy 80, szóval szerintem már nem a látására hagyatkozott, hanem fejlett tapintására. :D Nos hát befújták a vénám környékét a fertőtlenítővel, aminek nem sok értelmét láttam mert a nővérke nem fújta be az ujjai végét így a koszos kesztyűmentes ujjaival taperolt... Nem is kevesen. Kb 2 percig nyomkodott, ütögetett, taperolt... Szerintem éppen a határán volt annak hogy kijelentse: másik kezet kérek mert ebben nincs véna... Nem lepett volna meg a dolog egyébként. Nah a lényeg hogy kis szenvedés után sikerült rálelni az oldalvénámra... De mikor landolt benne a tű közölte a nőci hogy nem biztos hogy célt ért. De hál istennek igen. Levették a két ampullát, majd szenvedtek a géppel hogy kikeressék a kérni való adatokat... Hiába, a terhes nők nem ilyet szoktak kérni...XD

Nah ezután zabáltam, majd vásároltunk anyummal és visszafeküdtem aludni... Délután 3-ra voltam hivatalos a fogászatra... 7-re értem haza. De én ezen már nem lepődöm meg, sőt kiakadni sem akadok ki. Minek. Kiolvastam a Mozimánia legújabb számát. Direkt erre a célra vettem. Nah becsücsültem, megkaptam a szurit, elkértem a mosdó kulcsát (nem örült neki az asszisztens... pedig eskü nem szokásom lepisilni az ülőkét meg ilyenek....) Majd kezdetét vette a kálváriám.

Először betömtek egy kis lukat, hogy ne kelljen később jönnöm vele. Ez volt az utolsó tömés, hálleluja! És utána jött a borzalom.... Fogó a szájba...csússzak lejjebb, lazítsak... Fogó rácuppan a fogamra... érzem hogy a bölcsességem össze van szorítva... rángat, rángat, csavar, feszeget, lazít, rángat, csússzak lejjebb ez így nem megy, rángat, feszít, rángat, ROPPAN....De ne ijedjek meg...rángat, rángat, és HOPP! Kint van! Ien ám csak a felső fogsorom lassította le a kifelé repülő fogót... Ahogy a fém az ember fogához ér...hmm már tudom mikor valakit szájba vernek egy fémrúddal... Nah kis csiszolás még a dolgon, ugyanis egy fogszilánk a két fogam között kötött ki... ÉS jön a csodálkozás: HÚÚÚ MEKKORA KAMPOS GYÖKERE VOLT!AZTAAAAAA! Én meg sírdogálva fekszem a székben...csendben halkan, egy egy könnycseppel mindkét oldalamon... Jön a prédikáció: két napig pépes kaja, nincs öblögetés, se közvetlen mosás, se tejtermékek gyomorba juttatása, ne piszkálja, ami megalvad vér az alján abból lesz majd a csont (WTF) így semmiképpen ne nyúljak hozzá, két három nap és összehúzódik az íny felül.... Remek.

Hazajövök, kiveszem a szemöldökcsipeszemmel a véres gézt, és elkezdődik a vér gyomorba juttatása. Alias mikor szájból vérzünk és lenyeljük mert nincs mit tenni. Esti vacsorám két darab pépes banán és egy nagyon apróra vágott camamber sajt volt. Jah és egy kataflam. Most itt ülök, értem hogy fáj, húzódik,de nem sok mindent lehet vele kezdeni..Az algopirin elfogyott ithton, a demalgon nekem nem használ, a kataflam meg kicsit erős... Szóval ennek örömére elmegyek és megcsinálom két napi ételadagomat: a krumplipürét.

Bye bye bölcsi 4.0. Nem fogsz hiányozni...