Öreg mamák, gyilkos tekintetek...

...avagy milyen mikor a kórházban csücsülünk időponttal a kezünkben.

Mindenki rémálma igaz? Mármint nem az hogy a kórházban csücsülünk... Hanem mikor sanda,szúrós, unott tekintettel a mellettünk ülőre pillantunk és a kezében a cetli lóbetűkkel, "előre megbeszélt időpont alapján". És akkor minden reményünk szertefoszlik. Én ott ülök, Te ott ülsz. Nálam van a papír, Te azt nézed. Nyílik az ajtó, Te ugrasz, én várok. És hopp, repül egy név. Elsuhan a füled mellett, nem neked szóltak. És abban a pillanatban, az ellenkező oldalról én suhanok el a füled mellett. Én be, Te ki. Engem vizsgálnak, Te fortyogsz. De miért is? Elég szemfüles voltam, és kértem időpontot. Az ajtó és a siker választ el minket egymástól. Ilyen az élet. Ilyen az egészségügy. :D

Nos történt ma vala, hogy elmentem a terheléses vércukorszint vizsgálatra. Jártasságomat a témában az jelzi, hogy lelki szemeim előtt az lebegett ahogy a futópadon csokit zabálva rohanok zsinórokkal a testemen, miközben az ujjamat szurkálják cukormérés címszó alatt. Viccesen néz ki a kép? Akkor jól képzelted el. :D Nah aztán utánaolvastam a dolognak és rájöttem hogy futópadról szó sincs hála az égnek. De csokiról sem esik szó..az már nem hála az égnek...

Éhgyomorra reggel 7-re. Diabetológia szakrendelés. Kórházba be, 11-es sorszám ki, adminisztráció, majd székre le. Hiszti ON. Éhesen, álmosan, a sok öreg nyanya közt. Akik szúrós tekintettel lesnek rám már eleve, mi az hogy fiatal korom ellenére ott csücsülök, ő siet. Fél lábbal a túlvilágból kifele. Nekem meg még van időm ugyebár. Nah de! Érkezési sorrend is van a világon, én márpedig gyorsabb voltam. Jobban siettem. Így aztán előbb jutottam be a rendelőbe hogy ott közöljék, vércukrot kéne mérni, de LEMERÜLT AZ ELEME A GÉPNEK! Nyanyák közé vissza ki, majd szólítanak. Telnek a percek és az egy szem nyanyából több lesz. A végén rohanó szatyorkocsis nyanyahadsereg. Nyílik az ajtó. Én várok, ők mint a sáskák cuppannak az ajtóra. De ott áll az orvos. Kinyúl egy kéz, és felém integet. Én felállok és besurranok. Az ajtó csukódik, a nyanyasereg háborog. Háborúban élünk kérem szépen. Farkastörvények vannak. XD Eközben én. Bent ujjszúrás. Majd vérvétel. És megtalálták a vénámat! Örömujjongás de csak visszafogottan. Aztán jön a "mindenki rémálma", a cukros víz. Mindig is tudtam hogy én speciel hülyén vagyok összerakva. Ha vizet iszom összeragad és kiszárad tőle a szám. Ellenben másoknál ez a cukros löttytől van. Csak száradás nélkül. Nah de... lenyomtam a bögrés cukros víz felét, egy húzásra. FINOM volt. Kellett mint egy falat kenyér. A második felét citromlével hígítottam. Csak úgy. Húzóra lement az is. Kinyaltam a bögrét. Ne szépítsük. :D Rendelőből ki, váróba be.

Pisilni el, lábterpeszhez időpontra fel. Ha szifiliszem lenne meghalnék. Áprilisra kaptam időpontot. A fő az hogy beteg vagyok elvben. De megszoktam, a szívdolgoknál is ugyanez van. Kevés az orvos, kevés a műszer, sok a beteg. Két óra eltelik, közben én lépcsőzgetek fel le a szintek között, mert itt ott felejtem a vizes flakonomat... Persze a szívgondok rögtön előjönnek, gyógyszer híján. Mindegy. Letelt a két óra. Mehetek be. Nyanyahadsereg megfogyva de törve nem csücsül és az élet szörnyű, eget rengető és tragikus dolgairól diskurál. Mint pl hogy "kirúgták Gizikét az asszisztenst de kár érte, szép volt a mosolya. És különben is a paradicsom ára megint nőtt. Jah és képzeld kiújult a hüvelygombám és műteni kell a szívem,de a tüdőm is leszakadt és a reumám annyira szörnyű hogy alig állok, nézd csak meg milyen csúnya. Még fekélyes is. Szörnyű nem?" Nos igen. Tényleg szörnyű. Mindezt hangosan mindenki előtt csicseregve. Az ember már attól félhullának érzi magát hogy ezeket hallgatja... Nah de én nem időzöm sokat. :D Bekopogok, nyílik az ajtó. Beslisszanok. vérvétel megint. Majd enyhe célzás a súlyomra amit nem is árultam el. Az kellett volna még...kiugrott volna a doki az ablakon. Majd angolosan távoztam. Hátam közepén éreztem még néhány kést amit a nyanyahadsereg elit alakulata döfött belém hátulról...

Háború után haza, evés, ivás, dínom dánom helyett ágyba be. Alvás. EZERREL! Kb 4-5 órácskát. Leletért meg mehetek vissza holnap.


Filmajánló: Tegnap meglestem a Rango című újdonsült animációs filmet. Középpontjában egy kaméleonnal. Gyerekeknek nem ajánlom, nem fogják érteni. Azoknak sem ajánlom akik az rtl klub és tv2 műsorain élnek, és nem néznek mozifilmeket. Ugyanis a Rango egy animációs gyerekfilmbe bújtatott kegyetlenül nagy paródia. Kezdve a Transformers, a Star Wars harci kliséivel az Avatáron és Mátrixon át az Oscar jelölt félszeműig... Mindenféle fajta sikermozi terítékre kerül. Figyelni kell és észre lehet venni az utalásokat. Nehezen de aki jártas a filmekben megtalálja az apró kincseket. :D